április 2013

Kitti (18)

Kitti vagyok, egy 18 éves lány. Nagyszüleim vallásosnak szerettek volna nevelni engem, így én minden vasárnap eljártam szentmisére. Viszont csak végigültem, és nem éreztem át a lényegét. Nemrég anyukám egy pécsi közösségnek a tagja lett, és sok nyitott programot szerveztek, amiken én is kezdtem részt venni. Ott megismerkedtem Veronikával (szintén 18 éves), aki hívott engem, hogy menjek el vele a Lelkes napokra. Hidegen hagyott ez a tábor, de végül elmentem. Ott szinte mindenki idegen volt nekem, de közülük nagyon sokat a hét végére már a barátomnak mondhattam.

Anna (23)

Nem gyakoroltam valami szorgalmasan a vallásomat. Nem éreztem magamat az események részesének, és nem éreztem odaillőnek magamat. Bár elmondták nekem, hogy Isten szeret és fontos vagyok Neki, kissé távoli maradt ez az egész, és nem is igazán értettem, mi történik. Tele voltam kérdésekkel és kételyekkel. A Lelkes napok táborban úgy éreztem, hogy az elejétől kezdve "valami történik itt". Sok tanítás érdekesebb volt és mélyebbre ment, mint az egyetemi szint (pszichológiát tanulok). Naponta misén vettünk részt, sokat imádkoztunk és énekeltünk együtt.