Beszámoló a Pécsi Országos Találkozóról

A találkozó fő előadója John Pridmore volt, a londoni születésű gengszterből lett krisztuskövető és evangelizátor, az Írországban működő Szt. Patrik evangelizációs közösség alapítója és vezetője.
A mostani Új Emberben van vele interjú, rögtön a címlapon kezdődik.
A délelőtti előadásban az élettörténetéről, megtéréséről, Istennel való tapasztalatairól szóló tanúságtételét mondta el, mely könyv alakban is megjelent már régebben az Új Ember kiadónál, ezt nem részletezem, csak a buzdításokat, melyekkel megtűzdelte.
Például, hogy a szülők, nagyszülők kitartóan imádkozzanak a gyermekeikért, unokáikért – az ő édesanyja 27 éven át minden nap imádkozott érte, mire megtért.
(Pont egy –nyilván sokadik- e célra mondott kilenced utolsó napján…)
A gyónásra is buzdított minket saját tapasztalata alapján.
            Ő a megtérése utáni első gyónásakor teljesen újjászületett, kezdte hallani a madarak csicsergését és érezni a szelet az arcán. A Szentlélek teljesen meg tudja változtatni az életünket, de ennek hatalmas akadálya a meg nem gyónt bűn. A szentáldozásra is hívott minket, szintén saját élményeit elbeszélve. Teréz anya szavainak parafrázisával fejezte be: „Legyetek valakik nagyon szépek Istenért!”

Ez után alkalom nyílt arra, hogy akik még ezt nem tették, azok, ha akarták, átadják életüket Jézusnak. Mentek is előre szép számmal. Nem maradt el a szokásos szentségimádás, közben ismeret szava, próféciák és szentségi áldás sem.
            Csóka János atya, a pálosok tartományfőnöke járt körbe a sportcsarnokban és áldott meg a monstranciával minden szektort.

A délután egy magyarországi tanúságtétellel kezdődött. Tulajdonképpen John történetének kissé enyhébb magyarországi változatát hallottuk. Tanulsága, hogy itt is éppúgy működik a Szentlélek, mint Londonban, képes éppúgy gyökeresen megváltoztatni és a jó irányba beállítani az emberek életét! Gyuri azt is megosztotta, hogy már megtérése után egy nap konkrét késztetést érzett, hogy menjen a Moszkva téri fiatalokat evangelizálni.
Nem volt hozzá kedve, tanácsot kért Katona István atyától, de sajnos ő is azt mondta, hogy kövesse ezt a meghívást. Így aztán kiment a Moszkva térre, beszélt a fiataloknak… és többen megtértek közülük! Még őt is tudta eszközül használni a Szentlélek! – hát akkor mindenkit tud.
Buzdított minket, hogy menjünk evangelizálni, mert – mint mondta – mi, mai karizmatikusok túl kényelmes szobát építettünk magunknak, ott vagyunk bent, és csak a saját irhánkat mentjük…
 

Úgy tűnt nekem, hogy John Pridmore, miután délelőtt azokhoz szólt, akik még nem hallottak Jézusról, vagy legalábbis nem kezdték el követni, a délutáni előadását azoknak szánta, akik már elindultak a Krisztus-követés útján. Az üzenetének a lényege ez volt:
            1. Gyakoroljuk be, hogy hallgatunk a Szentlélek indításaira (akkor is, ha kényelmetlen vagy „ciki”, amit kér). Persze ezt is rengeteg saját életéből vett ízes történettel fűszerezte, melyekre itt terjedelmi okokból nem térek ki.
            2. Adjunk addig, amíg már fáj. Erre Teréz anyától is tudott egy példát: Teréz anya egyszer a saját vacsorájukat vitte el egy éhező hindu családnak, akik úgy néztek ki, mintha élő csontvázak lennének. Mégis, amikor megkapták a tál rizst, mielőtt nekiláttak volna, megfelezték, és a felét átvitték a szintén éhező (de muzulmán) szomszédaiknak. Ők tényleg addig adtak, amíg már fájt. Ha addig adunk, amíg fáj, akkor gyógyul a szívünk, és akkor tanulunk meg szeretni. John a saját életéből is hozott erre példákat.
            3. Jézus melletti kiállásunkkal, szentségi életünkkel gyújtsunk fényt a világ sötétjében, hisz Szent II. János Pál mondta: Van egy dolog, melyet nem tud legyőzni a világ sötétsége. Ez a dolog Jézus világossága.
            4. Kérjük a Szentlelket, mutassa meg nekünk, mi az akadálya annak, hogy megnyissuk a szívünket Jézusnak, és mindenünket Neki adjuk. Ez lehet meggyónatlan bűn; fenntartott bűnös kapcsolat; korrupció; valamilyen nagy fájdalom, melyet nem vagyunk képesek elengedni; vagy akár harag Istenre azért, mert megengedi, hogy szenvedjünk… - és kérjük a Szentlélek segítségét, hogy megadjuk magunkat Jézusnak!

A szentmisét Udvardy György püspök atya mutatta be. Sok koncelebráns volt, pl. Mohos Gábor atya, Varga Laci atya… A miseszövegeket a Szentlélekről vették, és engem már a kollekta szövege szíven ütött. Valami olyasmi volt, hogy kértük a Szentlelket, hogy működjön a hívek szívében, hogy ezáltal (tehát a híveken keresztül) valósulhassanak meg Isten nagy tettei…
A mise végén a püspök atya azt mondta, hogy nem neki kell megköszönni, hogy eljött a Találkozóra misét mondani, hanem ő köszöni, hogy a Találkozó Pécsett van, mert így a pécsi és Pécs környéki hívek sokkal könnyebben részt tudnak venni rajta, és legyen még máskor is itt a Találkozó.
Ezt olyan atyainak éreztem részéről, hogy ennyire fontosak a számára az egyházmegyéjének a hívei…

A mise utáni dicsőítéskor aztán nagy körtánc alakult ki az Úr ünneplésére… nekem olyan volt, mintha ez már Isten és ember menyegzőjének lakodalmi tánca lenne. Az is volt. Együtt táncolt ott valóban „fiatal és öreg is”, pálos tartományfőnök, gyerekek, apácák…

Másnap ún. „pásztorképző” volt a Megújulás Országos Tanácsa tagjainak és a közösségvezetők számára. Itt is John Pridmore tartott előadást, utána pedig kérdésekre is válaszolt.
Itt én voltam a tolmács, így nincsenek jegyzeteim és csak töredékesen emlékszem az elhangzottakra. Néhány gondolat:
            • Aki vezető akar lenni, az már rég rossz. Az az igazi jó vezető, aki nem akar az lenni.
            • Az Egyház előírásai védelmet biztosítanak és megtartanak minket. Engedelmeskedjünk tehát azoknak az előírásoknak is, amelyekkel nem értünk egyet.
            • Ha valaki a közösségvezetője hibáin lovagol, az olvassa inkább a Bibliát: Dávid király egy férfit a halálba küldött csak azért, hogy házasságtörést követhessen el a feleségével – és mégis az Ószövetség egyik legnagyobb vezetője volt.
            • Isten sokszor választ bűnösöket, megtöretett embereket vezetőnek.
            • Nézzünk magunkra! Isten humorérzékét bizonyítja, hogy minket (a jelenlévőket) hívott meg vezetőnek.
            • Isten meghívását tekintsük nagyon nagy kiváltságnak.
            • A kulcs az őszinteség: legyünk őszinték Istennel és magunkkal, és kérjünk bocsánatot Istentől újra és újra, amikor szükséges.
            • Olyan Istenünk van, Aki örömét leli abban, hogy megbocsát nekünk.
            • Nem baj, ha újra és újra elesünk. Csak az a baj, ha utána nem állunk fel.
            • Az igazságot mindig irgalommal kell kimondani.
            • Ha egy közösségben férfiak és nők is vannak, amennyiben lehetséges, férfi legyen a vezető, mert a férfiaknak nehezükre esik nőknek engedelmeskedniük, különösen, ha a nő fiatalabb náluk.
            • John beszélt Máriáról és a rózsafüzérről is – ahogy régi életében nem ment sehova fegyver nélkül, most rózsafüzér nélkül nem megy sehova.
            • Szükséges rendszeresen huzamos időt imádságban töltenünk, ha Jézust akarjuk hirdetni.

John szavai azért voltak hitelesek, mert mindent, amiről beszélt, a saját bőrén tapasztalt, miután az élete Isten közbelépésére drámai fordulatot vett; és minden mondanivalóját személyes történetekkel illusztrált. Az egykori kemény fickó, rettegett gengszter szeme ma könnyes lesz, ha arról a kislányról beszél, akinek 12 éves korában azért ment teljesen tönkre az élete, mert nem volt senki, aki elmondja neki, hogy Jézus mennyire szereti…
            Volt itt is dicsőítés, imádkoztunk Johnért, a szentmisét Zselepszky Fábián atya mutatta be. Áldott nap volt. A hermetikusan zárt konferenciateremben pedig végig egy gyönyörű nappali pávaszem szálldosott köztünk. John azt mondta, számára a Szentlelket szimbolizálja. És valóban, a pillangó előkerült a mise átváltoztatásakor is, egy másik alkalommal is, amikor a Lélekben imádkoztunk, és még többször máskor…

                                                      Tobisch Márta