G. M.

Nagyot tett velem Ő, a Hatalmas!

Szeptember 28-át írtunk akkor. Gyönyörű napsütéses, kora őszi napon érkeztünk a budapesti Jégpalotához. Gyalogosok sora igyekezett bejutni az épületbe, ahová a XXII. Karizmatikus Találkozóra kaptunk meghívást az Úrtól. Kíváncsisággal és várakozással telve jöttünk. Vajon milyen ajándékkal fog meglepni bennünket „Aki van, szeret!” És mi mit adhatunk a Mindenhatónak?

Laci atya nyitó előadása: Isten megteríti az irgalom asztalát címmel hangzott el, mely mély magunkba nézésre, önvizsgálatra indított. Az elmélkedést követően bejelentették, hogy közbenjáró ima lesz a második emeleten. Nekem éppen aznap volt a születésnapom, szerettem volna én is imát kérni. Felmentem a kijelölt helyre. Nemsokára azonban szédülni kezdtem, és valami belső hang súgta: Menj vissza, menj vissza! Már éppen megkezdődött a szentségimádás, mikor a helyemre értem. Jézus ott volt, Jézus köztünk volt, Jézus velünk volt. Dicsőítés és csendes ima után próféciákat kezdtek mondani. Az elsők között hangzott el: „Egy asszony van közöttünk, akinek gyógyul a jobb füle.” Mellbe vágtak ezek a szavak. Csak nem én vagyok az az asszony?…

Már hetek óta kezeltek erős fülgyulladással, de nem akart javulni. Különösen éjszakánként erősen folyt a jobb fülem, és egyre rosszabbul hallottam vele. Néhány nappal a kongresszus előtt a fülész orvos, mivel semmiféle javulást nem látott, visszarendelt a következő hétre, hogy leolthassa a váladékot. A prófécia hallatán megcsillant bennem a remény: lehet, hogy ezek a szavak rólam szólnak? Lehetséges, hogy én gyógyulok most?… Uram, Te tudod, mit akarsz. Tégy velem tetszésed szerint!

A szentségimádás órájában mélyen átéreztem a találkozó mottóját: „Telve hittel és Szentlélekkel.” Megéltem, hogy Jézus bennem van, végtelenül szeret, és az én szeretetem iránta is hatalmasra növekszik, szinte szétfeszíti szívemet. Könnyeimmel küszködve csak az Ő nevét ismételgettem: Jézus, Jézus, Jézus… Végtelen öröm és béke volt bennem.

A fülfolyásom még azon az estén megszűnt. Három nap múlva, kedden mentem kontrollra. „Nincs mit leoltani, meggyógyult a beteg fül.” – mondta a kezelő orvos. Meggyógyultam, meggyógyultam! Hála Neked Uram! Hála! A legszebb születésnapi ajándékot Tőled kaptam. A legnagyobb ajándék azonban az a megdönthetetlen, megkérdőjelezhetetlen bizonyosság, mely azóta is betölti egész valómat: Jézus szeret! Jézus végtelenül szeret! Jézus mindennél jobban szeret!

Élek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem!