Istenem, ha létezel ments meg!

Az Új Szív Közösség szervezésében Mindenszentek Ünnepének Előestéjén idén is 12 órás dicsőítő szentségimádást tartottak az Albertfalvi Szent Mihály közösségi házban. Megosztunk veletek néhány tanúságtételt, ami az eseményről szól.

Csak annak köszönhetem itt létemet, hogy az Úr megmentett és felemelt en-gem. 15 évvel ezelőtt krízisben volt a há-zasságom, megviselt, pánikbeteg lettem. Baráti körben elhívtak egy társaságba, ahol biorezonanciával kezelték a pánikbe-tegségemet. Aki a kezelést adta, elhívott egy tanfolyamra. Előre nem mondott so-kat, csak hogy kiscsoportos beszélgetések lesznek és a végén majd történik valami. Kíváncsi voltam és elmentem. Egy 6000 éves kultúráról beszéltek, meg arról, hogy egy német ember elutazott Nepálba és ott a szerzetesek befogadták őt. Átadtak egy európai embernek egy szimbólum rend-szert, amivel segíteni lehet az embereken. A mai világ ezt úgy hívja: New Age. Ami az elején megfogott, az volt, hogy energiát attól kell kérni, akiben hiszünk. Én Jézus-tól kértem.

Jöttek a többi tanfolyamok, barátságok alakultak, nyíltan beszéltünk saját problémáinkról - ez össze is kovácsolt minket. Ma már tudom, hogy ott is min-den ember Isten szeretetére, fi gyelmére vá-gyott, mint ahogy én is. Ami feltűnt, hogy sok idő után sincs beteljesedés és nincs nyugalmam, és újra és újra arra vágyom, hogy megismerjem az igazságot.

A vezetőkkel megosztottam ezt, s erre azt mondták, hogy majd a nepáli szer-zetesektől kapok személyes meghívót és választ. Nyolc évvel később, 2014 -ben megkaptam a meghívót, s nem kis nehéz-ség árán eljutottam egy busznyi más em-berrel együtt Nepálba. Másfél évig tartott a felkészülés, ami napi több óra meditációt és bálványimádást jelentett.

Ott számomra kiderült, hogy minden hazugság! Nem kevés pénzért adnak egy kis betekintést az életükbe, a szokásaikba, de semmi több. Haza utazásom után tel-jes depresszióba estem, alig bírtam feldol-gozni, hogy így becsaptak. Minden mást is megkérdőjeleztem az életben. Közben dolgoztam, volt egy vállalkozásom, nem is beszélve a családról, akik már az elején sem értették, mibe keveredtem. Egyik nap, amikor meditáltam, kívülről hallot-tam sugallattokat, hogy legyek öngyilkos, nincs semminek értelme! Akkor nagyon megijedtem, térdre estem, Istenem, ha lé-tezel, ments meg - ezt kértem! Ez volt az útlevelem Medugorjéba, a rá egy hétre, 2016 augusztus elején levő a fesztiválra. Minden el volt készítve az Úr részéről! A megfelelő atya, zarándok társak, a szoba-társam, aki apáca volt. Már itthon is ne-héznek éreztem a terhemet, de ott az egy hét alatt komoly szellemi harc folyt. Ami leginkább és legtöbbet segített, az a szentgyó-nás volt. Mérhető volt a változás utána! A könnyeim áradása a bűnbánat után - nem azért, mert sajnáltam magam, hanem az öröm könnyei, hogy az Úr mindig is ott volt velem. De az igenemet én tudtam odaadni neki, és kérnem kellett, hogy szabad legyek. Az élő Isten megmutatta a bajban magát! Megtanultam a rózsafüzért imádkozni, elkezdtem sűrűn Szentmisére járni. Sok év telt el, amíg kiálltam erről tanúságot tenni - ebben végig vezetett az Úr és erősített.

Gajáry-Németh Brigitta

Lelkileg közel állnak hozzánk a zenével kísért szentmisék, szentségimádások, dicsőítések és imaalkalmak. A szent zene nem csak érzelmeinkre hat, hanem össze-köt minket az Úrral. Ezért nagyon örül-tünk, amikor értesültünk róla, hogy idén is megrendezésre kerül a HolyWin egész estés dicsőítő szentségimádás itt, Albert-falván. Életünk nagy része rohanásból, ha-táridők betartásából áll, de ezen az estén az idővel nem kellett foglalkoznunk. Időtlen esténk volt, melyet az Úrral tölthettünk el. Van, aki fél órára, van, aki pár órára, és van, aki egész estére Jézus mellett ma-radhatott. Egy viszont biztos, hogy reggel, ha fi zikailag meg is fáradva, de lélekben felfrissülve és kegyelmekben gazdagon tér-hetett mindenki az otthonába.

Sípos Anikó

Sokfélék a jelek is, de Isten, aki min-denben mindent véghezvisz, ugyanaz.” A HOLYWIN éjszakáján én azt a jelet kaptam, hogy az Oltáriszentségen keresztül szemlélhettem a Szentháromságot. Erre a Monstrancia árnyéka hívta fel a fi gyelme-met, ami számomra egy galambot vetített a falra, a feszület fölé, egy idősebb alakot pedig alá. Az éjszakai békességben megélhettem azt is, hogy a Jóisten dicsőítésével, a jelenlétében töltött imákkal valahogy másképpen telik az idő. Amit én csak fél órának érzékeltem, az valójában több óra volt.

Dr. Kovács Péter